Mint blogindító posztomban utaltam rá volt, a ceruzák számos előnnyel rendelkeznek a tollakkal szemben. Most a környezetvédelmi szempontokat tekintjük át.

Mielőtt valaki lefigymálná a kérdést csendben megjegyzem, hogy az Amerikai Egyesült Államokban 8-9 milliárd tollat és ceruzát gyártanak évente (tehát a kettőt együtt). Ez szép nagy rakás, és bár nyilván senki nem vállalja magára, hogy bizony az ő személyes felelőssége, hogy ekkora kupac hagyja el a gyártósorokat, de azért mindegyikünk zsebében, fiókjában és táskájában van valamilyen íróeszköz, tehát a felelősség közös.

Három szempontot vizsgálunk:

1. Miből készül az íróeszköz?
2. Mennyit tudunk írni egy eszközzel?
3. Mi lesz vele használat után?

A tollak műanyagból készülnek, ami kőolajszármazék. Nagyjából 3200 golyóstoll készíthető annyi olajból, amennyiből egy kicsi kocsi elmegy 100km-t, tehát ebből a szempontból a toll elég jó értéket hoz. A golyó, ami a tintát a papírra keni, általában valamilyen karbid. A tinta mindig magából a színezőanyagból és annak oldószeréből áll. Az oldószer lehet víz, alkohol vagy olaj, a színezőanyag pedig növényi, ásványi vagy kémiai eredetű. (Ezért fontos, hogy ha már tollat használunk, akkor vízbázisú tintával működő zselés tollat válasszunk, és ne eldobhatót, hanem olyant olyat, ami újratölthető. Személyes kedvencem a Pilot G-2, amit nálunk is minden jobb papírboltban lehet kapni, és a cserebetét beszerzése sem okoz gondot.)

A ceruzák külső héja hagyományosan két darab fából készül. Ezeket a fákat kifejezetten ilyen célra tartott erdőkben nevelgetik vagy 60 évig, aztán jön a Láncfűrészes Ember, aki minden természetvédő szemében a Sátán maga. DE! Ezekben az erdőkben ERDŐGAZDÁLKODÁS folyik, tehát a Láncfűrészes Ember után jön az Ültetőbrigád, és újabb 60 évig nyugton hagyják a területet. (A 250 éves Faber-Castell cégnek pl. saját erdői vannak.) A ceruzák bele grafit, amihez néha mesterséges anyagokat is adnak (sajnos).

Mindkét íróeszköz előállításához nagy hőmérséklet kell, ami növeli az üvegházhatású gázok kibocsájtását kibocsátását.

Használat közben és után válik el a szar a májtól. Míg egy átlagos HB ceruzával ugyanis 56km hosszú vonalat lehet húzni, addig egy profi golyóstoll legfeljebb 3-4km-re képes!!!* Ez annyit jelent, hogy egy ceruza élettartama több mint tizennyolcszorosa egy toll élettartamának, és ahogy egy haverom mondaná gettószlengben: na, ez a nem mindegy.

Elhasználódás után tovább nő a ceruza előnye, mert a tollban levő anyagok összetettsége miatt az újrafeldolgozó ipar egyenlőre egyelőre nem tud vele mit kezdeni. A ceruzából legalább a fa egészen biztosan nem jelent veszélyt a környezetre.

Végeredmény: akit érdekel a környezetvédelem ügye, az ceruzával írjon.

*: A számításban annyi csúsztatás van, hogy a HB az 56km-t valóban hozza, de csak akkor, ha nem hegyezzük. Hegyezés során a grafit mennyiségének jelentős része vész el. Ezért mondom azt, hogy nem kell állandóan hegyezgetni.

Az ujjak tapadását sokféle tényező befolyásolja (pl. mennyire izzadnak az ujjbegyek), ebből kettő olyan van, amit a ceruzagyártók befolyásolni tudnak: a ceruza felületi kezelése és a tapadást segítő mintázat.

Ez a poszt a második lehetőségről szól.

Negatív mintázat: 

Negatív mintázatról akkor beszélünk, ha ceruza felületébe belemarták a mintát, tehát a felületen bemélyedések találhatóak-. Ezeket a bemélyedéseket igyekeznek úgy elhelyezni, hogy azok a három fogóujjnak megfelelő helyen legyenek. Ez azért nehéz ügy, mert ahogy hegyezzük a ceruzát és az így fogyásnak indul, mindig máshova esik a fogás. A tapasztalat azt mutatja, hogy a három fogóujjból kettő azért megtalálja a mélyedést.

Első példánk a LYRA cég Grove slim ceruzája munka közben.

A ceruzák fogását alapvetően két tényező határozza meg: a forma és az átmérő. A felületi kezelés és érdesítés sem mellékes, de ez a kettő a legfontosabb.

Felnőttek számára készült ceruzák általában 5-6mm körül mozognak, némelyik 8mm-ig felmegy, de annál vastagabb nem akad. Az ember keze szerencsére van annyira alkalmazkodóképes, hogy a fenti határokon belül többféle formát meg tud fogni írás céljából úgy, hogy az még kényelmes is legyen. Azonban a ceruzákat háromféle formában (pontosabban: keresztmetszeti formában) gyártják, így érdemes kísérletezni:

Kerek: (kör metszéslap).

Az egyik klasszikus. Sokan találják kényelmesebbnek a szögletes formáknál, de nagy hátránya, hogy állandóan elgurul. Emlékszem, boldogult gyerekkoromban az iskolabad felső részében külön vájatot martak ki abból a célból, hogy a ceruza ne guruljon le a lapról.

Nyolcszögletű: a klasszikus forma.

A legtöbb ceruzának nyolcszögletű a metszéslapja, és ez nem véletlen. A nyolc szöglet nem ad olyan éles peremet, ami kényelmetlenné tenné a fogást, de elegendő ahhoz, hogy a ceruza ne guruljon el. Különösen rajzolók értékelik ezt a tulajdonságát.

Mottó:

"Van nekem egy csíkos gatyám

Abban hordom a ceruzám

Minden este írok vele

Mégsem kopik el a hegye!"

A HB ceruzák hegye viszont előbb-utóbb elkopik, így azt ki kell hegyezni.

A ceruzán már kevés fejleszteni való van, így a ceruzagyárak mérnökei a hegyezőkön mutatják be tudásukat. Ennek megfelelően a ceruzahegyezők kissé túltervezetté váltak, aminek legjobb példája az elektromos hegyező.

Szerintem normális ember nem használ elektromos hegyezőt. Lehet, hogy ezzel most nem ért mindenki egyet, de erről nem nyitok vitát. A ceruza egy végletekig leegyszerűsített eszköz, elképzelni sem tudom, hogy mi szükség van egy alacsony üzembiztonságú elektromos berendezésre. A hegyezők nagyon régóta nagyon jól működnek, nem kell beléjük motort szerelni. Én a magam részéről már az asztali hegyezőket sem értem, de ahol sok a gyerek (és ennek megfelelően kevés az idő), ott hasznos lehet a kurblis hegyezőgép*:

Minden egyéb helyzetben a hagyományos hegyező elegendő. Én három csoportba sorolom őket:

Egylyukúak: általában 8-8.2mm-ig fogadják a ceruzákat, ami magyarul azt jelenti, hogy minden általánosan elterjedt ceruzát ki lehet velük hegyezni, függetlenül a keresztmetszet alakjától.

Mint azt korábbi bejegyzésemben írtam volt, a grafitceruzák kevés hibáinak egyike, hogy ha nem vigyázunk, kitörik a hegye. Erre találták ki a tolltartót (ami ugyanaz, mintha ceruzatartónak hívnánk, jellemző a toll dominanciájára), szóval a tolltartót, de én egyetlen-egy nyavalyás ceruzát viszek magammal egész nap, nem fogok neki külön tolltartót rendszeresíteni.

A basic megoldás, hogy ha valamilyen tollról leszedett kupakot buherálunk a ceruzára, de itt gondok adódhatnak az átmérővel.

Az advanced megoldást pedig a következő kép mutatja be:

Bizony, ez egy kifejezetten ceruzákra tervezett rugalmas gumikupak! A Faber-Castell művek készíti, kettesével csomagolják, és egy ilyen 2db-os egységcsomagért nehéz 250.-HUF-nál többet fizetni.

És most jön a java!

Mert ez a gumikupak nem csak kupak, hanem egy nagyon jó minőségű radír is egyben! Így aztán ha valamit elhibázunk, kéznél a megoldás. (Bár így ennek van egyfajta kannibál-feelingje: a ceruza szépen-lassan megeszi az egyik részét.)

Ha tehát egy radírral szerelt ceruzára ilyen kupakot húzunk, akkor napközben nem érhet meglepetés. Egyvalamire azonban vigyáznunk kell: ha radíros ceruzával együtt használjuk, akkor soha ne húzzuk fel a radíros végére (például mialatt írunk a ceruzával), mert olyan szorosan tapad, hogy előbb-utóbb letépi a radírt és a rögzítő fémkeretet is

A fotót az Úristen Festéktől kopipészteztem!

A kérdést megválaszolni pont olyan nehéz, mint amikor a svájci bicskák hívei vitatkoznak órákon át azokról a funkciókról, amik véleményük szerint elengedhetetlen.

Amit mindenképpen tudnunk kell, hogy csak a valódi prémium ceruzák végén találunk igazán jól használható radírt. Az alacsonyabb árfekvésű ceruzák beépített radírja csak maszatol, keni a grafitot, szaggatja a papírt és az idegeinket egyaránt. A gyengébb minőségű ceruzák végén lévő radír nem is bírja hosszú ideig a kiképzést, a rögzítő fémkerettel együtt leszakad, így a probléma magától megoldódik.

A radír egy olyan pont, ahol valóban kijön a ceruzák közti minőség kérdése.

Radír nélkülit ha: otthon vagy az irodában vagy, vagy bármilyen olyan helyen, ahol normális radír a rendelkezésedre áll. A ceruza végéba épített radír szükségmegoldás.

Radírosat ha: hozzám hasonlóan minimalista vagy, és a lehető legkevesebb felszereléssel vágsz neki a napnak. Én nem viszek tolltartót, semmiféle kistáskát, csak zsebre vágom a ceruzát. Minden olyan ceruzán elkel a radír, amit útközben használsz de vigyázat: Stabilo vagy Faber-Castell legyen a ceruzádra írva, különben a maszatoló radírtól csak ideges leszel. (Nem kétlem, hogy más márkák is tudnak használható radírt tenni a ceruzáikra, de most ezt a kettőt írtam le. Én ezeket használom, ezek tutik.)

Mindenekelőtt tisztázzuk, hogy ceruzák esetén elsősorban karcolási keménységről beszélünk.

Nem, itt nem az a kérdés, hogy ki mennyire kemény gyerek. Pedig akár az is lehetne, mert sok egyszerű lélek a ceruza keménységének kiválasztásából egyfajta személyiségi kérdést csinál. 

Egy művészlány ismerősöm soha, semmire nem használna olyan ceruzát, amiben a H (H=hard) jelzés szerepel, mert hát ő olyan kis lágy, meg művészi. Ehelyett a különböző B (B=black) jelzésű ceruzákkal próbál írni is a rajz mellett.

Viszonylag fontos lenne annak a megértése, hogy a ceruza keménysége nincsen összefüggésben a lélek keménységével, és ez akkor is igaz, ha egy szögletes gondolkodású mérnök csak H jelzést használ.

Megfelelő feladatra megfelelő keménységet

Mint a fenti skálából világosan kitűnik, minél inkább H irányba mozdulunk el, annál keményebb a ceruza. Annál jobban karcolja a papírt és a hagyott nyom is egyre kevésbé látszik. A ceruza kevésbé kopik, ritkábban szükséges a hegyezés, nem maszatolódik a nyom

Ha B irányba indulunk, akkor lágyabb grafittal találkozunk. A ceruza gyorsabban kopik, szükséges a gyakoribb hegyezés, a nyom kenődik

Alapszabály:

1. Műszaki rajzhoz F-9H
2. Rajzhoz, árnyaláshoz, tónusozáshoz B-9B
3. Íráshoz (és ez a blog erről szól), nincs jobb, mint a HB.

Ha írunk, ne lépjünk a B tartományba. Már egy 2B-3B ceruza is legalább másfél-kétszer gyakoribb hegyezést igényel.

Keménységmérő készülék

A grafitceruzákat kétféle kialakítás szerint lehet kapni: hegyezetlen és hegyezett kialakítással.

Minden ceruza hegyezetlenül kezdi az életét, de a gyártási folyamat részén nagy részüket kihegyezik. Ez az, amire a felhasználóknak szükségük van, de azért létezik kivétel.

A hegyezetlen ceruza tagadhatatlan előnye, hogy nem tud kitörni a hegye. (A hegyezett ceruzára kénytelenek vagyunk vigyázni, a vandálabbak pedig spéci kupakot húzhatnak a hegyre, de ez egy másik poszt témája lesz).

Hegyezetlen ceruzákat kapnak például a katonák, és ez a jó megoldás mindenkinek, aki hosszabb útra készül és több ceruzányi jegyzetelni valója akadhat. Ennek egyetlen hátránya, hogy picit dolgozni kell rajta első használatba vétel előtt, ami igénybe veszi a hegyezőt.