Arra gondoltam, hogy ha már ennyi ceruzát használok, akkor megírom a tapasztalataimat. Bizony, nagy tévedés azt hinni, hogy a ceruzákat csak a színük különböztetik meg egymástól. Érezhetőek a különbségek, különösen akkor, ha a felhasználó íróasztalán egyidejűleg 30-50 féle ceruza van, és van lehetősége azokat egymás után kipróbálni.

A ceruzák tesztelésével az a baj, hogy nem lehet objektív módon, számszerűsítve mérni. Hogyan lehet az olvasó számára  érzékelhetővé tenni, hogy mi a különbség egy STABILO Exam Grade és egy KOH-I-NOOR HARDMUTH 1500 között? Nem könnyű feladat.

Nincsenek elfogadott mérőszámok, még a keménységi besorolás sem számít nemzetközi szabványnak. Ami egyik gyártónál HB, a másiknál nem biztos, hogy ugyanaz. A gyártóknak nyilván vannak műszeres mérési lehetőségeik, de nem nekem nincsenek.

Másik gondot az okozza, hogy a ceruzák között nincsen olyan mélyreható különbség, ami azonnal szemet szúrna egy újdonsült ceruzafelhasználónak. Végül is mindegyik ceruzával lehet írni, előbb-utóbb ki lehet hegyezni és a grafit természetéből adódóan ki is lehet radírozni.

Ezért a tesztelésnél az objektív szempontokat háttérbe szorítják majd a szubjektív, leíró jellegű kifejezések. Nem írok majd garfitok kémiai összetételéről, és nem csak nem azért, mert nem vagyok kémikus, hanem azért, mert a felhasználó szempontjából ezek értelmezhetetlen információk.

Néhány szempont, ami befolyásolhatja ceruzaválasztásunkat:

Hegy tartóssága: milyen gyakran kell hegyezni?

Hegyezhetőség: mennyire kompatibilis az általánosan elterjedt hegyezőkkel, mennyit kell feleslegesen lefaragnunk, hogy jó hegyet kapjunk?

Írás simasága: ezt elvileg a ceruzák keménysége dönti el, mert minél puhább a ceruza, annál simábban ír. A gyakorlat viszont azt mutatja, hogy még az azonos keménységű ceruzák között is lehet jelentős eltéréseket tapasztalni. Egyik legjellemzőmm jelenség, a ceruza "akadása", ami nem azt jelenti, hogy a ceruza odaragad a papírhoz, hanem azt, hogy a vonal indításakor kisebb vagy nagyobb erő szükséges. Azonos keménységen belül az a jó ceruza, ami kevésbé "akad".

Kenődés: szintén a keménységgel mutat szoros összefüggést, mégis vannak ceruzák, amelyek kemények, simán csúsznak a papíron, mégsem kenődnek. Az igazi grafitgyártás ott kezdődik, ahol a hegy tartóssága, a keménység, a hegyezhetőség és az írás simasága között megfelelő összhangot tudnak teremteni. Kevés gyártónak sikerül, de azért van ilyen.

Radír minősége: értelemszerűen csak azoknál a modelleknél, amin van gyári radír. A ceruzára radírt szerelni nem kötelező, de joggal várjuk el azt, hogy ha már ráteszik, akkor az működjön is jól. Sajnos, nem mindig ez a helyzet.

Fogás: sikerült-e jól fogható formát vagy felületet kialakítani?

Megjelenés: ha munkára használjuk a ceruzát, nem mindegy, hogyan néz ki. Vannak ceruzák, amik egyszerűen szépek.

Vételár: erre nem mindig térek ki, mert a világ legjobb ceruzáit is meg lehet kapni 200.-HUF, sőt, 100-HUF alatt. Bár a relatív árkülönbség a feni két ár között óriási, az abszolút összeg még a mai vészterhes időkben sem brutális. Viszont vennek egyértelműen túlárazott ceruzák.

Ezeken kívül majd említést teszek minden olyan jó vagy rossz tapasztalatról, ami használat közben merült fel.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.