Ismert az a nézetem, amely szerint a hegyezőgépek feleslegesek és idegenek a ceruza egyszerű és lényegretörő szellemiségétől, ilyen módon használatuk csak ritkán, sok ceruza gyors egymásutáni kihegyezésénél lehet indokolt. Ennek ellenére teszteltem egy Faber-Castell gépet, mert szerettem volna látni, hogy az elmúlt 15 év alatt hova fejlődtek ezek a készülékek.

A budapesti Mammut II-ben levő Pyrex külön kérésemre szerzett be egyet az állandóan raktáron levő ICO gépek mellé. Az ára 12.346.-HUF volt., és ezért az árért ezt rejti a csomag:

Amihez mindenkinek szoktatnia kell magát, hogy a forgácsgyűjtőn a jó hírek mellett (amelyek szerint ez egy Faber-Castell gép, kerek, nyolcszögletű és háromszögletű ceruzákat is tud hegyezni) ott van a "Made in China" felirat is, ami nem szükségszerűen jelent rosszat, bár tény, hogy bizonyos feszültségeket kezd felhalmozni a tesztelőben.

A készülék 21. századi, ami azt jeleni, hogy sok benne a műanyag és kevés a fém. Ez nem jelentene gondot, csak sajnos a low budget műanyag az, amit használtak. Az általános kidolgozás minősége alig valamivel jobb, mint a felébe, vagy kevesebb mint a felébe kerülő ICO gépeknél. A hegyezőgépek mechanikája nem ördögien bonyolult technika: a kurblihoz kötött, henger alakú körkés megfelelő szögben elforog a ceruza körül, így legyalulja a felesleget. A F-B gép kurbliján találunk egy piros csavart, amivel a hengerkés és a ceruza szögét állíthatjuk, így meghatározva a hegyezési szöget. A hegyező látszólag óriási előnye, hogy a megfelelő hegy elérése után a készülék mechanikusan leszabályoz, és nem engedi tovább gyalulni a ceruzát. Ezzel védik ki, hogy a hülye gyerek az egész ceruzáját lefarigcsálja. A géphez tartozik még a forgácsgyűjtő, az asztali rögzítő és a használati utasítás. Ez utóbbit nem sikerült szinkronba hozni a géppel, mert egy olyan belső szerkezetet ábrázol, amivel ez a gép egyszerűen nem rendelkezik. Kevésbé rutinos vásárlók ezért órákat tűnődhetnek a használati utasítással az egyik, a hegyezővel a másik kezükben, és nem fogják érteni, miért nem tudják a kettőt közös nevezőre hozni. A gondok a 6. pontnál fognak jelentkezni. Itt írják körül azt a folyamatot, amit a forgókés cseréjéről szól. Ennek első lépése, hogy a régi kést el kell távolítani, és ez az az momentum, ami a használati utasítás alapján nem fog menni, mert az ott bemutatott szerkezet egyszerűen nem egyezik a gép szerkezetével. Ennyi a probléma.

De jön még ennél nagyobb baj is. A hegyezőgép ugyanis nem hegyez, és azt hiszem, ez több mint baj. Ez hiba. A hegyezési szög állító csavarját a két végpont között végigállítgatva nem találtam olyan beállítást, hogy a hegyező a ceruzámnak normális hegyet adott volna. A mechanika előbb szabályzott le, mint hogy a hegy elkészült volna. Nem tudtam olyan hegyet elérni, mint amilyet bármelyik 200-300.-HUF összegbe kerülő kézi hegyezőmmel.

Lássuk a fotót:

Felülről lefele haladva:

1. Egy átlagos kézi hegyezővel, különösebb odafigyelés nélkül kihegyezett ceruza, kb. 0.6mm-es heggyel, írásra készen.
2. Az F-B géppel, zárt szögállással kihegyezett ceruza. Bár a képen nem látszik, de a hegy síkban végződik, ilyen módon az írásra alkalmatlan. A hegy végpontját egyszerűen nem dolgozta meg a gép.
3. Az F-B géppel, nyitott szögállással hegyezett ceruza. Azt hiszem ehhez nem is kell semmit hozzáfűznöm.

Ismétlem: ezt a teljesítményt egy 12 ezer forint feletti áru gép hozta.

Vélemény

A 18 09 63 cikkszámú Faber-Castell hegyezőgép céljára funkcionálisan alkalmatlan, teljesen rosszul megtervezett, hasznavehetetlen gép. Ez a készülék egy kalap szar. Visszavittem a Pyrexnek a félresikerült ceruzákkal együtt, és azonnal visszakaptam a vételárat.
Aki ilyen géppel találkozik, kerülje el messzire.

Arra gondoltam, hogy ha már ennyi ceruzát használok, akkor megírom a tapasztalataimat. Bizony, nagy tévedés azt hinni, hogy a ceruzákat csak a színük különböztetik meg egymástól. Érezhetőek a különbségek, különösen akkor, ha a felhasználó íróasztalán egyidejűleg 30-50 féle ceruza van, és van lehetősége azokat egymás után kipróbálni.

A ceruzák tesztelésével az a baj, hogy nem lehet objektív módon, számszerűsítve mérni. Hogyan lehet az olvasó számára  érzékelhetővé tenni, hogy mi a különbség egy STABILO Exam Grade és egy KOH-I-NOOR HARDMUTH 1500 között? Nem könnyű feladat.

Nincsenek elfogadott mérőszámok, még a keménységi besorolás sem számít nemzetközi szabványnak. Ami egyik gyártónál HB, a másiknál nem biztos, hogy ugyanaz. A gyártóknak nyilván vannak műszeres mérési lehetőségeik, de nem nekem nincsenek.

Másik gondot az okozza, hogy a ceruzák között nincsen olyan mélyreható különbség, ami azonnal szemet szúrna egy újdonsült ceruzafelhasználónak. Végül is mindegyik ceruzával lehet írni, előbb-utóbb ki lehet hegyezni és a grafit természetéből adódóan ki is lehet radírozni.

Ezért a tesztelésnél az objektív szempontokat háttérbe szorítják majd a szubjektív, leíró jellegű kifejezések. Nem írok majd garfitok kémiai összetételéről, és nem csak nem azért, mert nem vagyok kémikus, hanem azért, mert a felhasználó szempontjából ezek értelmezhetetlen információk.

Néhány szempont, ami befolyásolhatja ceruzaválasztásunkat:

Hegy tartóssága: milyen gyakran kell hegyezni?

Hegyezhetőség: mennyire kompatibilis az általánosan elterjedt hegyezőkkel, mennyit kell feleslegesen lefaragnunk, hogy jó hegyet kapjunk?

Írás simasága: ezt elvileg a ceruzák keménysége dönti el, mert minél puhább a ceruza, annál simábban ír. A gyakorlat viszont azt mutatja, hogy még az azonos keménységű ceruzák között is lehet jelentős eltéréseket tapasztalni. Egyik legjellemzőmm jelenség, a ceruza "akadása", ami nem azt jelenti, hogy a ceruza odaragad a papírhoz, hanem azt, hogy a vonal indításakor kisebb vagy nagyobb erő szükséges. Azonos keménységen belül az a jó ceruza, ami kevésbé "akad".

Kenődés: szintén a keménységgel mutat szoros összefüggést, mégis vannak ceruzák, amelyek kemények, simán csúsznak a papíron, mégsem kenődnek. Az igazi grafitgyártás ott kezdődik, ahol a hegy tartóssága, a keménység, a hegyezhetőség és az írás simasága között megfelelő összhangot tudnak teremteni. Kevés gyártónak sikerül, de azért van ilyen.

Radír minősége: értelemszerűen csak azoknál a modelleknél, amin van gyári radír. A ceruzára radírt szerelni nem kötelező, de joggal várjuk el azt, hogy ha már ráteszik, akkor az működjön is jól. Sajnos, nem mindig ez a helyzet.

Fogás: sikerült-e jól fogható formát vagy felületet kialakítani?

Megjelenés: ha munkára használjuk a ceruzát, nem mindegy, hogyan néz ki. Vannak ceruzák, amik egyszerűen szépek.

Vételár: erre nem mindig térek ki, mert a világ legjobb ceruzáit is meg lehet kapni 200.-HUF, sőt, 100-HUF alatt. Bár a relatív árkülönbség a feni két ár között óriási, az abszolút összeg még a mai vészterhes időkben sem brutális. Viszont vennek egyértelműen túlárazott ceruzák.

Ezeken kívül majd említést teszek minden olyan jó vagy rossz tapasztalatról, ami használat közben merült fel.

Igen az "írón" kifejezést hosszú í-vel írjuk helyesen, mert az "író ón" kifejezésből rövidítjük. Amit most szeretnék külön is bemutatni, az a postai írón, amit a postások nem tudom, hogy mire használnak.

Továbbra sem szeretnék színes ceruzákról írni, de ez az eszköz nagyon jól mutatja be a ceruza egyszerűségében rejlő zsenialitást, amit sajnos mostanában nem sokan ismernek fel. (Nagy szerencse, hogy itt vagyok én, aki osztja az észt.)

Az ezköz  eszköz lényege, hogy a ceruzába félig piros, félig kék belet raktak, de ezt mindenki látja. Az egyszerűség zsenialitása pedig abban van, ha megtekintünk egy két színnel dolgozó golyóstollat: egy viszonylag bonyolult kapcsolómechanizmus váltogatja a két betétet.

Ezzel szemben a postaíron réges-régen teszi a dolgát, üzembiztosan és rendíthetetlenül. Én szerződések javítására használom.

Mint korábbi posztomban megemlékeztem róla, a Faber-Castell olyan cég, akinek saját erdőségei vannak, biztosítva így a ceruzák alapanyagául szolgáló fenntartható erdőgazdálkodás alapjait.

Azoknak sincsen okuk szomorúságra, akiknek nincsen saját erdőjük. Ha a cégvezetés jó szándéka megvan, akkor a megoldás sincsen messze. A Forest Stewardship Council (FSC) egyik fő célja pont olyan igazolások kiadása, amelyek biztosítják a vásárlót arról, hogy a termékhez használt faanyag a fenntarthatóság jegyében került kitermelésre.

Az FSC-vel elsőként a Stabilo kötött ilyen jellegű megállapodást, és jelenleg is elérhető a kínálatban a stílszerűen zöld színű, nagyon környezetbarát modelljük, a GREENgraph. Nekem radír nélküli változat van, de hogy a radíros is létezik, azt ez a kép bizonyítja:

Wiki